?

Log in

 
firelemonade
23 December 2011 @ 04:27 pm

Néha, a szavak, ezek a sajátos és nyugtalanító, félálomban jelentkező ábrándképek, mejelennek előttem, és én nem tehetek mást, minthogy leírom őket. Máskor mikor úgy szükségem van rájuk megfeketednek, eltünnek a sülyesztőben, minta soha nem is birtokoltam volna őket. Ürességet hagynak maguk után, míg nem egy lehetetlen pillanatban az agyam elkezdi az alkotás nemes folyamatát mintegy ezer meg ezer gondolatot futatva át rajta ilyenkor tudom, hogy írnom kell. Hát előveszem a fehér papírt vagy megnyitok egy üress word lapot és megpróbálok neki kezdeni. Eltelik egy óra vagy talán kettő, s rájövök, hogy még mindig az üress lapot bámulom. Hiszen annyi ötlet és érzés kavarog bennem, és mégsem tudom leírni őket, de mégis miért nem!? Ilyenkor úgy érzem, mintha el lennék zárva mindentől, napfénytől, levegőtől magától az élettől. Hisz az érzések, gondolatok maguk az élet. Minden ember az ábrándjaiból, álmaiból építkezik s, hogy sikeresen véghez vigye azokat tudnia kell elmondani, leírni azt, amit akar. Nekem ez mostanában mégsem megy. Kilátástalan a helyzet, vagy nem? Hisz ez az út is vezethet valahová. Talán ha nem teszek semmit, ha nem taszítom magam lidércnyomásba, akkor nem is kell segítségért sikítanom. Talán, ha nem ragaszkodom görcsösen a szavakhoz, majd maguktól visszatalálnak hozzám, hogy újból magukkal ragadjanak és felszabadítsanak.

Tags:
 
 
Current Mood: disappointeddisappointed
Current Music: imogen heap - hide and seek